HTML

robi on tour

Friss topikok

  • Fulib: Amerikában csak az indiánok nem bevándorlók, szóval igazad van :) (2010.07.15. 17:30) Amerika

Linkblog

Archívum

Amerika

2010.06.14. 20:19 2b0

Üdvözlet!

 

Sajnos a net lehetőségem nagyon korlátozott és így tudom a legtöbb embert tájékoztatni. 3 naponta 20-30 percem van netezni, ami elvileg, majd kicsit több lesz, ha nem az irodába kell bemenni kunyizni, hanem bekötik a táborba is.

 

Június 1.

Hajnali 4-kor indultunk otthonról Ferihegyre, nekem a késöbbi kelések se mennek, szóval ezzel eléggé meggyűlt a bajom. A reptéren pici bénázás után már útra készen is voltam. 9:15-kor indult a gépem Düsseldorfba, majd onnan meg 12:45-kor New Yorkba, a Newark reptérre. A második út 8 óra volt, amit én elég rendesen átaludtam így ezzel nem volt probléma.

 

Kicsi késés miatt 3-kor landoltunk (6 órás időeltolódás), a reptér baszott nagy volt és alig találtam ki.  Nagy mákom volt, mert Budapesten találkoztam 2 „nyomdással”, akik ugyan ezen az útvonalon jöttek és így legalább eddig nem voltam egyedül. Aztán még landolás előtt kiderült, hogy egyedül folytatom az utam.

 

Gyors alkudozás után szereztem magamnak egy Shuttle Bust, amit úgy kell elképzelni, mint egy taxit csak összevár legalább 8-9 embert. 17 dodesz volt az ára, de egészen a hostelomig a Jazz on the Parkba vitt. Még kiszálásnál meggyűlt a bajom a soförrel, mert számlát akartam kérni, mert elvileg a tábor visszafizeti. Erre főhősünk kezembe nyomott egy prosit, hogy ezt mutassam meg a tábornak.... (utálom, ha hülyének néznek).

 

Végül is a hotel előtt áltam hulla fáradtan, de megnyugtató érzés töltött el itt vagyok!:DRecepciónál becsekkolás, itt egy kisebb meglepetés ért, mert kiderült, hogy az „ügynökség” (campleaders) amelyik kiszervezett álta a szállásom. Viszont valami gond volt, mert a 2 srác aki a foglalásommal foglalkozott hirtelen elég ideges lett. Bementem a szobába, és....... nagyon lepukkant volt. Aztán hamar kiderült, hogy mit volt a gond, a női részlegre rakták a szoba foglalásom :D, majd szépen érkeztek a csajok, persze az összes a mia faszt keresel te itt mondattal kezdte rövid ismrekedésünk. Egy fél óra riadalom után, rendeződött a helyzet, mondtam nekik, hogy aludni akarok semmi többet. 2 szerb csaj gyorsan megértette a szitut és nem is baszakodtak tovább, a harmadikkal meg túl álmos voltam, hogy hadakozzak.Gyorsan elnyomott az álom.

 

Június 2.

Újabb koránkelés, még mielőtt felkelt volna a 3-ik csaj alias tirpákia hercegnője én le is koccoltam nem kellett, hogy megint kis előadást tartson. Itt jegyezném meg, hogy a legcsúnyább vernyog mindig..... Még egy kis net, mert olyan infókat kaptam, hogy június 15-ig se telefon se internet nem lesz a táboromba.

 

Taxi leintés, majd érkezés New York buszpálya udvarára, ami 6 emeletes(!!!). Viszonylag gyorsan oda értünk (9km/11 dollár volt). Itt megismerkedtem USA legaljával is... információs pultnál megkérdeztem, hogy merre tudok jegyet venni amire unott, lenéző és egyben kigúnyoló válasz jött, sebaj azért oda nyögtem neki, hogy lehet tanulni kellett volna és nem a tereken szipuzni és akkor nem itt lennél... (persze ezt mind magyarúl:D). Jegyvásárlás közben még egy csöves lehúzott 1 dolcsival, de már úgy voltam vele, hogy élményre vágytam, de nem ennyire és nem ilyen formában.

 

A következő gondom az a tábor felhívása volt, mivel megkellett nekik mondanom, hogy melyik busszal megyek. Viszont, nem értem el őket, a telefonfülke csak úgy nyelte a pénzem (7 dollár mínusz), de nem sikerült, még a jegyirodás csaj engedett egy hívást a telójáról, de akkor sem értem el őket. Mondom akkor ez van, majd lesz valami. Fel a buszra és nagy megleptésemre volt wifi, gyors E-mail a kiszervezőimnek, hogy „szarban a haza”, és segítettek is.

 

4 órás út után eljőtt a táborba érkezés ideje, az egész egy erdő mélyén terül el egy tó partja mellett, nagyon szép látvány fogadott. Megmutatták a szállásunk és egyből beugrott a tájékoztatókon hangsúllyozott „puritán életmód”, hogy őszinte legyek erre kb, ha még 2-3 hónapig mondogatják se tudok felkészülni. Viszont tágasnak tünt az első 15 percig, mert kiderült, hogy 15 négyzetméteren 8-an fogunk lakni...., na mondom fasza.... Szerencsére csak félház fogadott.

 

Röpke ismerkedés után kiderült, hogy mindenki Magyar a kabinban így az első éjszaka nem kellett az angollal szenvednem. Így bemutatnám nektek a 2-es kabin lakóit: János, István, Gergő és jómagam. J

 

Június 3.

Eljött az első munkanap is, kiderült, hogy 5-en vagyunk karbantartók, csak kis barátunk egy másik kabinba vackolta be magát Artyum az Ukrán fenegyerek személyében. Nem kellett korán kellni egyáltalán. Fél 8-kor volt ébreszető 7:50-kor reggeli torna(!!!), majd kaja.

Egésznap lébecoltunk és néha-néha melóztunk valamit, de nem volt vészes 4-kor már be is fejeztük, úgy, hogy a reggeli és az ebéd is 40-40 perc.  Esténként, általában mindig valami sportesemény lesz(wow ez tényleg sportábor:D), ma kosár volt. Beálltam, hajtottam küzdöttem, de nem az én sportom:D.

 

Június 4.

Ez a nap egy gyors vezetői tesztel indult, méghozzá: golf kocsira és pick up-ra:D Jelenetem a tolatást is megoldottam szóval kb 20 perces vizsga után egy dicső Greylockos jogsi tulaja voltam. Igaz bizonygattam rendesen, hogy otthon csak egy sparkyvan ami ennek a fele kb, de erre az volt a válasz, hogy USA-ban ez kis kocsinak számít. Amúgy az oktató/vizsgáztató Seargant Mike, gondolom nem is kell többet írnom róla.... A meló kicsit keményebb volt, mert neki áltunk egy fakunyhót felhúzni, de azért nem szakadtam meg.

 

Június 5.

Szombat! Nem is olyan távoli multban nekem ez nem a munkáról szólt, ma viszont sajnos arról..... A pre-camp ideje alatt, ilyenkor csak fél 1-ig melózunk azaza ebédig. Lucas a főnök bejelentette, hogy lesz egy kis meglepetés. Szóval mindenki 5-re egy megadott helyre lett rendelve. Én meglepődtem, egy hordó és jópár üveg sör fogadott 30 XXL pizzával mellékelve. Ezt mind Lucas álta. Ment rendesen a bratyizás valamint az iszogatás. 4 sör után szóban beküzdöttem magam a helyi soccer teambe:D. Ami még az estéhez tartozik az egy olyan élmény amit szinte tutira veszek, hogy nem fog átjönni a pixeleken nektek, de azért megosztom. Ezen az estén megértettem, hogy miben járnak előttünk a hamburger zabálók, méghozzá az érzelemben, nagyon dúrva látvány volt, hogy itt a közösség nem azt jelenti, hogy egy csoportnak a tagja vagy, hanem azt, hogy igenis melléd állnak, ha gond van és szinte testvérként kezelnek... Nem voltunk sokan, mert a többiek még, majd érkeznek, de mindenki teli tüdejéből küldte a Greylock! Greylock! rigmust és zengett is rendesen az erdő........

 

 

Június 6.

Első szabadnapom, a tegnapi nap hatalmas lelki dózisa után szinte sokként hatott az eznapi üresség a counselorok elutaztak és így kb 20-an maradtunk a táborban. Amúgy se vagyunk sokan, hogy értsétek és érezzétek a tábor méretét. A normal camp idején 500 gyerek 150 counselor és 100 support staff lesz. Most jelenleg dúrván 50-en vagyunk. Szóval elég kihalt a dolog, meg, ha még több, mint a fele le is koccol akkor meg siralmas is. Este összekaptam a társaságot és rendeztem egy kisseb kosármeccset, mert úgy éreztem összenyom az unalom és az üresség. Nem hittem volna, hogy a tábor első szar napja az pont az első szabadnapom lesz.

 

Június 7.

Pár napja kiderült, hogy van egy „langyi” gyerek köztünk, mondjuk jó messze van a kabinja így nem sokat zavar. Meg se említeném, de pont ma mondták, hogy a lányok kabinjában aludt amiért hatalmas lebaszást kapott. Most vagy atom hülye a gyerek vagy nagyon jó a marketingje.

 

Ma ebédnél elmondták, hogy mindenkinél „birkanyírás” lesz mire jönnek a kis kölkök. Ez amúgy egy elhanyagolható dolog lenne, viszont az én hajamat nevezték ki etalonnak :P, végre egy ország ahol megbecsülik az embert:D

 

Este felmentünk a Greylock hegyre, ahol Lucas tartott egy kisebb beszédet, majd bementünk egy étterembe és meghívta az egész staffot. A hely nagyon szép volt és tényleg élmény volt látni egész Massachusets államot.

 

Június 8.

Már párnapja egy faházat építünk, ma „adtuk át” az első részletet, amit mi Magyarok csináltunk. Sok gratulációt kaptunk meg ment az überfasza gyerekezés is:D. Nagyot röhögtem, mert ha tudnák, hogy életembe 2-szer fogtam kalapácsot és azt is csak azért, mert arrébb kellett raknom, akkor nem biztos, hogy így álltak volna a dologhoz.

 

Este egy órás foci volt, persze kemény 5-en jelentünk meg, itt valahogy nem izgúlnak rá az ilyen sportokra.

 

Június 9.

Sima munkanap. Este kondival, majd hamar alvás, mikor lesz már szünnap?

Ami még megemlíthető, hogy a tábor létszáma 70-re nőtt.

 

Június 10.

 

Faház mindjárt kész, még mindig elvannak ájúlva. Mi meg adjuk a nagy szaki formát.

 

----

Június 11.

Este 80-as évek bulija lett bejelentve. Mi (Európaiak) néztünk is rendesen, mert elvárták volna tőlünk, hogy legyen ilyen ruhankJ. Gyorsan közöltük velük, hogy így is alig fértünk be a böröndbe, szóval a party ruha otthon maradtJ

A buli fergeteges volt, ment a karaoke rendesen. A legfurcsabb az volt, hogy minden 2-3 szám után egy helyi alkesz felment és elénekelt egy számot, még mi elött valami metál vagy hazafias dologra gondoltok, Shakira és egyéb popzenékből válogatott.
A sör 3 dollár volt és ez a 0,33-as szoval elég drága. Volt még 1 dollárért Jelly (asszem így irják) ami lényegében zselébe „bújtatott” alkohol, az ize nekem nem izlett egyáltalán.

Az este során sok USA belivel tudtam beszélni, így az angolom is fejlődött. Ami még kicsit furcsa, hogy itt általában 1-2-kor vége a buliknak, amit azért nem bántunk, mert holnap reggel munka.

Június 12.

Megint csak fél 1-ig kellett dolgozni, utána alvás következett, mert az emberből sokat kivesz a fizikai munka és az sem segít, ha este elmegy bulizni.

Délután elmentünk a közeli városba (Pitsfieldbe) és itt vásárolgattunk.

Majd este egy könnyed kosár vetett véget a napnak.

Június 13.

Újabb lehangoló Vasárnap az Amerikaiak haza, mi meg páran a táborban rekedtünk. Mostunk és beszélgetünk ennyi ami erre a napra jutott nekünk.

Június 14.

Ping-pong asztal gyártásba keztünk, mert a főnökség kitalálta, hogy a régiek már nagyon elavultak, 16 db kell és ilyenkor is jön rá igazából az ember, hogy egyes dolgokban mennyi munka van.

Június 15.

Ma érkeznek a többiek. Délelött gyorsan elment szemét hordással, majd egy különleges feladatot kaptunk Gergővel és Janival. A Séfek matracait kellett elvinni a szállásukra, ami 35 km-re van a tábortól. Az egész délután arról szólt, hogy a városban kerestük a címet (nem eltévedtünk), hanem USA-ban egy „kisváros” is hatalmas.

Mire visszaértünk már 150 fővel többen voltunk, Lucas egyből pár ismerkedési játékot vetett be. Mindenki kapott egy nevet (hátunkra ragasztották) ami általában egy híresség volt vagy egy kitalált figura. Mondanom sem kell, hogy nekem a Supermen jutott:P. Aztán mindenkihez oda kellett menni és 3 kérdésed lehetett hozzájuk és egy idő után ki kellett találnod, hogy ki is vagy. Utána bingo következett kapott mindenki egy papírt rajta 20 mondattal és oda kellett menned máskhoz és megkérdezni, hogy melyik illik rá, minden ember csak 1-et választhatott, mert alá is kellett írni. Ilyenek voltak, hogy: „Magyarországról jöttem” „voltál-e már a Walmartban” és hasonló dolgok.

Sajnos a napnak nem lett ezzel végeL. Éjszakai focit rendeztek amin persze én is részt vettem, egyik ütközésnél letapadt a lábam. Elég fájdalmas volt, de nem éreztem vészesnek azonban úgy döntöttem, hogy nekem mára ennyi elég. Gyorsan lefeküdtem, hogy minnél többet tudjam pihentetni a lábam.



Június 16.

Reggel ért a sokk, hogy a lábam elég rosszúl van, a járás ment, de a hajolgatás már nem igen. Valamint 200-300 méterenként hatalmas fájdalom hasított a lábamba.... Szerencsére Gergő a magyar főnökünk megértő volt és festő munkát adott, ami közben pihentetni tudtam a lábam.

2-kor viszont, amikor már a 4-5-ik fájdalom hullám érte a lábam elhatároztam, hogy megyek a növérkékhez lesz ami lesz alapon. Nagyon elvoltam keseredve, miközben tartottam a szoba felé, aztán 50 méterrel a cél előtt azt mondtam nem így nem lehet vége és inkább a kabinba mentem ledőlni. 10-20 perc pihenő után visszamentem dolgozni és próbáltam pihentetni munka közben is a lábam. 

Több „hullám” nem jött, csak az alap fájadalom maradt meg ami azért elviselhető volt.
Este mindenki segítőkész volt, kaptam térdszorítótt, ami elég jól tehermentesíti a lábam, valamint egy kálcium tablettát is.

Holnap szerencsére szabadnapom lesz, így úgynézki kaptam a sorstól 1 napot felépülni. Este még jártam egyet és egyszer sem jött elő az a bizonyos fájdalom.

Remélem már holnapra érezhető javulás következik be.

Június 17.

A lábam javult szerencsére igaz, csak pár 200-300 métereket teszek, de csak egy apró fájdalom van. Valamint a gugolást még nem erőltettem.

Egésznapos pihenés következett ami a végére elég unalmas lett. Így megváltásként hallottam, hogy megyünk a testvér táborunkban a Camp Romacaba ami egy lány tábor. Erre azért van szükség, mivel a táborunk 180-an tagjából csupán 60 lány és a tábor jófejségből rendez néha közös partyt.

A táboruk szerintem sokkal tisztább és modernebb volt, nekem jobban bejött az övéjük, mint a miénk. Vacsorára voltunk hivatalosak ami elég karcsúra sikerült. Majd az evés után közös tánc következett, mint pl a kacsa tánc:D, sajnos a lábam miatt nem vettem részt rajta pedig nagy poén volt. Haza felé még beugrottunk a Walmartba venni pár dolgot én beruháztam kálcium tablettáraJ, hogy gyorsabban gyógyuljak.

A lábam kibírta így még egy lépéssel közelebb kerültem a gyógyuláshoz.

Június 18.

Jól jött a pihenés, még mindig felmentést kaptam a nehezebb munkák alól viszont már sokkal jobb a lábam, kicsi fájdalmat érzek, de ennyi.

Este a Romaca camp lányai érkeztek hozzánk, viszont itt következett a hidegzuhany. A napokban már feltünt nekem, hogy a counselorokat (akik a gyerekekkel foglalkoznak) és a support staffokat (konyha, karbantartás, takarítás) kezdik elszeparálni egymástól, ennek ma jött el a csúcspontja. A Romaca camp-el való közös vacsorán nem vehettünk részt, előttük ettünk aztán nekünk menni kellett. Ezért úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy bulit, Lucas a főnök rendes volt, mert vett nekünk némi sört és egy üveg vodkát a többit azt mi álltuk.
A buli kicsit lassan indult, de még az elején megnyertem egy bugyuta játékot, a lényeg, hogy a Cseh szekció szemében hatalmasat nőttem:D. Pár sör és némi tömény után kicsit oldódott a hangulat, de mindenkinek ott volt a fejében, hogy nem kéne totálra raknia magát, mert másnap munka. Végére azért jó kis móka keveredett némi tánccal és angol fejlesztéssel egybe kötve.

Június 19.

Első szombat mikor nem fel 1-ig dolgozunk. A társaságon érződött a tegnapi nap, de azért hoztuk a kötelezőt. Este élveztük, hogy jó idővan, mert bármennyire is hihetetlen, eddig itt többet esett, mint sütött a nap.

Június 20.

Asszem ez a nap befog kerülni Greylock történelmébe. Sikerült 1 nap alatt 3 pick up-ot tönkre tenniJ. Az első már be se indult, mivel Martin a Cseh kolléga elfelejtette lekapcsólni a világítást. A második kocsi délelőtt adta meg magát, mivel elfolyt a fékolaja és így az egyik fának neki ment. Amúgy itt jegyezném meg azt, hogy mennyire látszik, hogy a tárgyak az emberek elé kerültek, egyből mindenki azon kezdett el filózni, hogy jajj most mi lesz, mert már 2 kocsit „meghalt”. Egyedül én mondtam azt, hogy srácok azért ne már...., mivan akkor ha ez nagyobb sebességnél történik meg vagy, ha valaki arra jár. Szerintem az a gond, hogy nem egyből reklamálni mentünk hogy: „hogy arany bogaraim, nem irakba jöttünk”, a kocsit meg kb leszarni, mert ez így nem állapot remélem ott rohad meg (ellnézést, de engem nagyon felhúz az ilyen hozzállás, még ha ez a nagy Ámérika is). A harmadik kocsi sajnos nálam adta meg magát, mivel felfort a vize, persze mi voltunk a hibássak, hogy miért segítünk másoknak. Mivel láttuk, hogy egy farönkell szenvednek mi meg oda mentünk segíteni, de a kocsi már nem bírta az erőltetett menetet.

Még délután elvittek minket (akiknek van jogsija) vezetni, mert vannak 15 fős kisbuszok és, ha ez a teszt sikerül akkor elkérhetjük őket. Nekem sikerült:D, szóval ha összeszedek 8-9 embert akkor kisebb távokra elkérhetemJ.

Június 21.

Kezdünk beállni a rutin feladatokra már nem nagyon adnak nekünk egyedi dolgokat így a szemétszedés, csőtörés és egyéb pikáns dolgok maradatak a repertoárban.

Este elmentünk a helyi „plázába”, szerencsére nem olyan drága, de még mindig nem vettem semmit, mert megakarom várni, hogy, majd hogyan jövök ki a pénzemből. Amúgy a Nike – Adidas cipők 70-80 dollár között mozognak, mint itthon csak itt az a dúrva, hogy az emberek 5-6 szor többet is keresnek.

 

Június 22.

 

Day-off, sajnos nem tudtam kialudni magam, mert felkeltem reggel azért, hogy csekkoljak par E-mailt.

 

Este kipróbáltam a Baseball nevü játékot, Maintenance vs Kitchen, akiket elneveztünk simán Chickennek. Jól indult a játék, mert elsőre hazafutást ütöttem, de utána kínós vereséget szenvedtünk a jó részt lányokból(!!!) álló konyhától. Az eredmény volt már 12-3 nekik, de a végén még kozmetikáztunk és így nem annyira megalázó 12-7 lett a vége.

 

 

 

Június 23.

 

A munka kezd unalmas lenni, de azért még bírható. A táborban mindenki sürög-forog, mert itt se különbbek az emberek, itt is mindenkinek az utolsó pillanatban jut az eszébe  minden. Persze ez rajtunk csapódik és velünk morcosak, de igazából lepereg a dolog, mert nem a miénk a tábor és idegeskedjen rajta az akinek ebből nagy pénz lesz.

 

Kicsit gyorsabbra vettem a tempot, de a 3-ik letolás után már úgy döntöttem, hogy akkor már legyen igazuk és egy kicsit elkezdtem húzni az időt. Nem kell nagy dolgot elképzelni, csak beállítottam magamnak egy ritmust ami vetekszik a csigáéval. Mint általában nekem lett igazam, társam ezt nem játszotta meg és Ő ipari gyorsaságban dolgozott, szóval meg se kell említeni, hogy még kaptunk egy jó éjt „lebaszást”. Amúgy ez volt az első nap, hogy ilyenek voltak, eddig nem volt gond, de nekem se a hozzállásommal.

 

6 fele kaptuk a hírt, hogy egy utolsó buli szerűség kezdődik a „bar”-ba. Viszont, mint Európaiak nekünk nem nagyon van kocsink, majd a teraszon üldögélve felvetettem, hogy mi lenne, ha sétálnánk (dúrva 4 km). Az ötletem meglepő sikert aratott és mintegy 20-an gyűltünk össze. Eleg szép látvány volt ahogy vonultunk, persze egy rendőr ránk is tapadt, de igazából itt az államban elég nagy neve van ennek a tábornak így nem volt gond. A buli elég jó volt, majd betoppantak Romaca camp lányai akik fokozták a hangulatot. Fél 2-re már otthon is voltam,  jó buli volt, de látszott ez embereken, hogy azért már fáradnak.

 

Június 24.

 

Reggel egy régi hagyománnyal kezdtünk a „polar bear” nevü eseménnyel ami abból áll, hogy az egész tábor bele rohan a tóba, nagy poén volt és még fel is ébresztett.:)

 

Holnap érkeznek a gyerekek. Mi padokat állítottunk elő ami egyáltalán nem volt megereőltető. Délben ebéd előtt egy oktatásra lettünk figyelmesek, ment rendesen az agymosás, de be kell vallani elég jól csinálta a srác. Mi azért jókat röhögtünk a „we are immortal” , „we are unbeatabble” kijelentéseken, viszont azt kezdjük érezni, hogy ennek a tábornak elég nagy neve van itt és megtiszteltetés itt dolgozni.

 

Levezetésként egy könnyed tenisz következett, de persze csak óvatosan a lábam miatt.

 

 

 

 

Június 25.

 

Fél 3-kor megérkezett az első gyerek adag, 4 busszal jöttek, utána meg további 7-el, jó volt ltáni ahogy a tábor életre kel. Mai nap megtudtuk, hogy este hajnali 1-ig a kabinban kell lenni, valamit minden este be kell csekkolnunk. Asszem egy jó darabig nem lesz buli.....

 

Június 26.

 

Az első „gyerekes” nap, nekünk szerencsére nem sokkal lett több melónk, annyiból áll az egész, hogy pár embert kineveztek drivernek, köztük engem is akik minden reggel elmennek feltankolni a hajókat valamint a kisbuszokat. A gond ezzel, hogy ezt reggeli előtt kell megcsinálni azaz általában 7:10-re a kocsiknál kell lenni, végzünk dúrván 20 perc alatt és akkor 8-ig ehetünk, ami kicsit jobb, hogy nem kell mindenkienk mennie mindennap így van, hogy kicsit 1-2 ember tovább aludhat. Reggeli után 11:30-ig meló, majd 11:45-kor ebéd 12:30-ig. Majd ezután 4-ig meló, de ez változó, mert ekkor mennek el a főnökök, de ha még van valami akkor fél 5-ig is dolgozhatunk. Így elmondhatom, hogy nem sokkal lett vészesebb a dolog.

 

Június 27.

 

Már 4 napja nincs net a táborba, a társaság kezd flusztrált lenni köztük én is. Elég nonszensz dolog, hogy nem tudunk haza írni, és így telefon kártyázni kell 27 nap alatt már 60 dollárt költöttem telefonra és a legutóbbi kártyán is már csak pár dollár van.

 

Feldühödésebben bementem az irodába és egyszerüen leültem egy asztalhoz netezni, amit nem igen vettek jó néven, de mire észbekaptak legalább tudtam pár sort írni az otthoniaknak.

 

Délután sütögetést terveztek, mint kiderült minden szerdán és vasárnap sütögetés van és ilyenkor ugyan úgy 4-ig dolgozunk, majd 7-re vissza kell jönnünk bepakolni, de az már csak 1 fél órás meló.

 

Viszont nagy szerencsénkre leszakadt az ég és így elmaradt, ilyenkor sajnos a konyha szív, mert ők annyi könnyítést kapnak, hogy csak a fele staff dolgozik, de emiatt most berendelték őket. Így ma egy kicsit megcsúszva, de fél 6-ra végeztünk isJ.

 

Este egy „magyaros” beszélgetésre került sor, majd 11-kor már ágyban is voltam, mert kicsit náthásnak éreztem magam.

 

Június 28.

 

Láttam medvét végre:D, Istvánnal pont a szemetet vittük el és amikor oda értünk egyszer csak egy kisebb méretü medvével álltunk szemben, elég félénk volt, de azért tojtam én is rendesen, aztán pár perc méregetés után inkább hagytuk egymástJ.

 

Van még egy kötelezettségünk az OD, ami azt jelenti, hogy ebéd után 6-ra a bejárati őrbódéhoz kell menni és ott éjfélig szólgálatot kell teljesíteni. Ami jó, hogy ez általában elég lightos és dvd-zéssel és beszélgetéssel telik. Valamint, hogy egynap mindig egy maintenance teljesíti és ezért 10 naponta kerülök sorra ami azt jelenti, hogy kb 4-szer az egész tábor alattJ.

 

Ma István volt soron és ezért szolidarításból pár hazánk leányaival oda mentünk és DVD-éztünk vele, majd megbeszéltük az élet nagy dolgait. Holnap day-off szerencsére, mert már nagyon rám fér az alvásJ.

 

 

Június 29.

 

Egyre jobban kezdem értékelni a day-offokatJ, eddig kicsit unalmas volt, de most megtette a hatását a 11-ig tartó alvás jól jött. Utána fél óra internet, mert végre 2 napja van net és szerencsére nem is lassú.

 

Ebéd után még 1 óra alvás, majd telefonálás a szeretteknek. Vacsora után megkaptam az Amerikai bankkártyám (még szerencse, hogy csináltattam magyart 3000 ft-ért). Majd este 6-kor elindultunk Lee-Outletbe. Vettem 2 pólót 30 dodeszért, egy Tommy Hillfigert és egy Timberlandot. Nagyon durva, hogy milyen alacsonyak itt az árak, főleg az USA fizetéshez képest. Végül is elmondhatom, hogy most már értelmes dologra is költöttem a pénzem.

 

Június 30.

 

Kialudva magam vágtam neki újra a munkának. Most már tényleg nem csinálunk semmi különlegeset csak a szokásos dolgokat.

 

Este könnyed Baseball, már kezdek bele jönni bár mehetne jobban isJ

 

Július 1.

 

Ma lettem volna először OD, de reggel bejelentették, hogy este mozi lesz és ingyen, én meg Magyar vagyok szóval ami ingyen van az jöhet:D. Aztán jött a hideg zuhany hogy 2 film van a Toy Story 3 és a Twillight 3, na mondtam magamban tömör gyönyör lesz. Némi lobbyzás után meggyőztek, hogy a Twillight nagyon jó film és látnom kell. Ekkor elmondtam, hogy szégyellem magam, de nem láttam az első 2 részt, a lányokon fal fehérség efektuást kezdtem felfedezni, valamint úgy éreztem, hogy már nem is emberként kezelnek:D. Gyors talpaló vámpír vs vérfarkasból és már is tudtam az egész történetet és az is leesett, hogy ebbe több csók lesz, mint vér.

 

A film nem volt rossz, bár a hatalmas csata annyiból állt, hogy 10 bolhás kiegészülve pár identitás zavaros vámpírral harcolt a „mókusörsnyi” másik brigáddal.

 

Július 2.

 

Szalad az idő 1 hónapja, hogy a táborban vagyok. Erre persze jobb helyeken isznak és mi jobb helynek számítunk ezért sör szerzés után még baseballban is megmutattuk, hogy mennyi vér is van a....... .

 

A sörözés jó volt, bár fáradt voltam, de azért szépen megemlékeztünk az első hónapunkra.

 

Com’ on Greylock!

 

 

 

 

Július 3.

 

Ma kegyes volt a sors választhattam  a kaki lapátolás és a ház alásás között. A második lett belőle, persze ezt mind nagy örömmel. Nem baj ezt is meg kell tanulni egyszer:D.

 

Este végre foci, persze csak óvatosan, mert nem akarok korábban hazamenni. Meglepően jó volt a mexikói szekció, rúgták a gólokat rendesen. Azért arany gólall mi nyertünk.

 

Utána még kiszöktünk fürdeni éjszaka a tóra, persze visszafelé belebotlottunk egy tábori gyűlésbe így ment is a para, hogy holnap már nem itt fogunk dolgozni, de mint mindig ezt is megúsztamJ

 

Július 4.

 

Eljött az első OD napom, 4-ig meló utána 6-kor várt az OD kabin, Eragon című filmet néztük meg, majd 1 téves riasztás ( egyik kabinba gyenge volt a ventillátor, jájj, hogy egyem a szívüket), utána már csak egyszer kellett még mennem az is egy fúró kézbesítés volt.

 

Este még, hogy biztos legyen az alvás megnéztük a Paranormal Activity című filmet ami nem rossz, ha tényleg a filmre koncentrálsz és átéled, amúgy a történet maga gagyi.

 

Július 5.

 

Elég fáradtan ébredtem, mert 1-ig tartott tegnap a munka, mondjuk kezdek hozzá szokni a kevés alváshoz. Ma pár csövet ástam el + a szemét szedés jutott nekem.

 

Délután elmentünk a szabadstrandra, jól esett, mert baromi meleg volt ma.

 

 

Július 8.

 

Most festegetésre fogtak be, de nem vészes, mert szerencsére várni kell a gyártásra. Cseh srácokkal vagyok együtt így az angol tanulás is megy.

 

Sajnos csak 4-kor (otthon 10) tudtam meg, hogy az ETO tovább ment, hatalmas gratula. Ennek örömére festettem is egy drapit melyen a „3-1” állt és persze pózoltunk is vele ezerrel.

 

8 felé görhoki lett megbeszélve, persze én a kapus posztot választottam (miért neJ ), kaptam rendes felszerelést is. Elég fárasztó, hogy őszinte legyek, de azért bírtam a gyűrödést. Sajnos meccset nem tudtunk játszani, mert túl kevesen voltunk hozzá, de ezért így is jóra sikerült.

 

 

Július 10.

 

A nagy esőzések miatt, pár fakorlátot kellett helyre állítani, jó volt mert többen csináltuk és így beszélgetés közbe gyorsabban telt az idő.

 

A rendes munkaidő után, OD-ra kellett mennem. Sgt. Mike mellett „szolgáltam” igazából nehezebb dolgokra számítottam, de nem volt vészes. Jól esett, hogy 7-8 fele megjelent pár support staffos kolléga, akik azért jöttek, hogy átvészeljem valahogy a dolgotJ. Majd egyre többen lettünk. Megnéztük az ellenség a kapuknál és a 300 című filmeket, majd páran kihúzták velem hajnali 1-ig. Hatalmas köszönet a megjelenteknekJ.

 

Július 11.

 

Reggel hajótankolással indult a napom, majd a ping-pong asztalok „terjesztése” következett. Közbe rájöttem miért kell ennyi asztal:D, a post campben már nem kis gyerekek lesznek, hanem kínai családok, nekik ez meg nemzeti sportJ.

 

Vacsora után nyomtunk egy laza foci, ami jól esett, mert végre kitudtam magam futni. Majd estére mosást terveztem, de mikor felértem láttam, hogy 4-5 support staffos haver üldögél és sört iszogat. Elindítottam a mosást, majd csatlakoztam hozzájuk, persze jó gyerek vagyok ezért csak 1 sört ittam, de elég is volt.

 

Július 12.

 

Befejeztük az asztalok kihordását, elvileg már nem kell többet csinálnunk (nagyon remélem).

 

Estére meghívtak minket bulizni a counselorok, mi persze boldogan eleget tettünk a kérésnek, így 9-10 fele már „banzájoztunk” is. Jó volt beszélgetni velük, mert így legalább még többet megtudtam a kúlturájukról (Ami szerintem nekik nincs is :D, személyes vélemény, de minnél többet beszélek az amcsikkal egyre jobba rájövök, hogy olyan, hogy amerikai nincs is, ez az ország az össze-vissza bevándorolt népek hazája).

 

 

 

Július 13.

 

Megint day-off, a napok egyre gyorsabban telnek. A mai napon elhatároztam, hogy innentől kezdve minden nap felírom, hogy mi történt velem, mert eddig ugy csínáltam, hogy minden day-offomon megírtam az előző heti eseményeket. Azonban ez nem lett valami sikeres, mert vagy elfelejtettem amiket csináltunk és jó sok mindent kihagytam vagy szimplán más napra írtam, szóval elért engem is az amcsi agymosás vagy csak szimplán öregszem, de legalább lesz mire fognom azt, ha valaki nem kap ajándékotJ.

 

Sajnos a day-off nálunk nem nagy eresztés általában délelőtt alvás, majd ebéd és ezután elrendezem a dolgaim, mert amúgy meg nem sok idő van erre a munkanapokon. Így most se telt másképp, este még toltunk egy focit, azért jó, hogy lassan másfél hónapja is ilyen lelekesek az emberek:D

 

Július 14.

 

Megkezdtük a nagy készülődést a parents dayreJ, ez abból áll, hogy most kicsit jobban odafigyelünk a dolgokra, nehogy most romoljanak el. Meg elkezdtünk takarítani, persze amcsi módra azaz lefestünk mindent ami koszos:D (beteg egy nép).

 

Ma egésznap esett és így elmaradt a sütögetés a kölykök szomrúak mi meg boldogok lettünkJ

 

Este lábteniszeztem Biankával, persze atom jó voltam (mehehehe fiúk ellen nem menneJ), nem tartott sokáig, mert jött a hír, hogy kidobóznak a többiek. Mondom wtf, most vagy begőzöltek a srácok és a kis púrdékat elkezdték mészárólni vagy szimplán tényleg megy a dedo. Mire oda értem 20 fiú-lány dobálta ezerrel egymást, mondom ezt nem hagyom ki. Első körben rendesen kiszórtak, majd másodikban taktikát váltottam (eljátszottam, hogy engem már kidobtak :D), majd a végén 3 dobásból véget vetettem a nyeretlenségi sorozatomnak.

 

UI: Sokkal jobb, hogy minden este leírom a dolgokat, mert vissza olvasva már nekem is kezdett unalmas lenni a blogom:D (jó tudom így is azJ), ami kimaradt azt meg majd pár sör melette elmondom otthonJ

 

Július 15.

 

Gergő barátunk ma lett 26 évesJ, ebéd után kis éneklés + torta aztán minden ment úgy, mint eddig, ha tudom, hogy nem kapok extra day-offot akkor nem fizettem volna bele az ajándékába:D(értsd: Ő a maintenance főnök)

 

Vladja a cseh fenegyerekkel fükaszáltunk, mivel először csináltam ezt az életemben ezért nekem nagy poén voltJ.

 

Hozzátartozik a naphoz, hogy végre visszakaptunk egy kocsit, ehhez különös kapcsolatom fúződik, mivel én tettem el lábalól anno:D, sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert egy másiknak meg betörtük a szélvédőjét, a főnök jól fogadta, annyit mondot jólvan srácok elég lesz, bekerültök Greylock történelem könyvébe:D.

 

Este baseball következett, már kezdem többet unni, mint élvezni, el is véreztünk a kitchen staffal szemben.

 

Utána végre sikerült neteznem, 4-5 napja nem volt, sőt a laptomat is rátudtam csatlakoztatni, így megtudtam nézni az Infinite és a Youth Unity fellépését Nyitrán (az itteni gépeken nem megy a youtube) gratula innen. Majd ennek örömére és persze az internet szoba mintegy 10 tagjának benyomtam a „Paul der Hooligan” címü számot, amit persze nem nagyon preferáltak, mert itt nem értik a németetJ

 

A nap beszólása: „Lehetne szarabb is, de még valahogy nem tudom elképzelni”:D, amúgy Istvánnak és nekem kezd ki lenni a tökünk, hogy mindenért kettőnket cseszegetnek. Igaz a legtöbb tönkretett, elrontott és megfélemlített dolog hozzánk fűződik, de azért mégse kéne. Persze a csajok ezen jókat röhögnek, és mondogatják is, hogy unalmasabb lenne a tábor nélkülünk, de ezzel nem sokra megyünkJ

 

Július 16.

 

A legkeményebb, a legnehezebb napnak kijelentett 24 óra eljött tehát. Azt mondták, hogy ezen a napon megfogunk szakadni, maradjunk annyiban, hogy már volt nehezebb isJ. Istvánnal felkellet mosni az orvosi szobát és a kosárlabda pályákat, ez nem a mi munkánk, de igazából fizetnek minket és, ha meló van dolgozni kell. Legalább felmosni is megtanultam:D, már megérte ide kijönni, mivel már most úgy megyek haza, hogy nem hátrafelé csavarozom be a posta ládát:D (megtörtént esetJ).

 

Várom már a holnapot, mert meglátjuk usa felső rétegét vagyis az itteniek szerint csak a közép-felső peremétJ, elvileg tavaly az egyik szülő helikopterrel jött.

 

Viszont a napnak még nem volt vége, mert 9-kor Sgt. Mike bekopogott, hogy kéne még egy „szemétkör”, persze mi ezt nagy örömmel fogadtuk, azért megtettük az öregnek, mert bírjuk a búráját, vagyis inkább van fegyvere:D, de a lényeg, hogy saját akaratunkból tettük. Imádtuk, főleg, hogy a fele maintenance itt sem volt, mert némi alkohol szerző útra mentek, mert holnap Gergő szülinapját ünnepeljük. Mindegy is az öreg beígért nekünk egy vacsit, szóval már megérteJ

 

 

 

Július 17.

 

Eddig tartott a lelkesedésem, ma már nem írtam napközben a dolgokat, viszont erre a napra örökre fogok emlékezni.

 

Mivel tegnap már megcsináltuk a szemetet ezért, ma már ezzel nem kellett foglalkozni. Egyből befogtak forgalom irányítónak ami jó móka volt, mert szebbnél-szebb autókat láttam és éreztem a hatalmat, hogy én mondom meg, hogy hova parkoljanak:D(muahaha), viccet félretéve volt pár luxus autó is, mint pár porsche meg jaguár, de a lexusok is befigyeltek.

 

Ezután elkellett vonolnunk, mert elvileg a tábor ilyenkor szégyell minket:D, amúgy csak azért kellett, mert amúgy se tudnánk mit csinálni, mert a tábor 700-as létszáma 2000-re nőtt és ekkora tömegben már nem tudunk közlekedni az autókkal. Szóval 3-ig nem csináltunk semmit, aztán jött a teló, hogy Lucas a főnök valami munkát akar nekünk adni. Mire leértünk már mindenki ott volt és feltünően vigyorogtak, mondom magamban ezek bekattantak az egy dolog, hogy páran szeretnek dolgozni, de azért ez túlzás. Durva 2 prec múlva már én is vigyorogtam, mivel egy sör várt minket, ezzel köszönték meg, a mai munkánkat.

 

Este meg készültünk a partyra. 9-re lett meghírdetve fél 10-re fel is értem. Sajnos zene nem volt, így először azt kellett hegesztenünk, olyan 10-re már kész is volt. Pár sör után megtanítottam pár „dalt” a cseh és lengyel kollégáknak, így elég szépen zengett az erdő az ETO indulótól, nem mondanám, hogy egy 90perces szurkolást lenyomnának, de azért látok fejlődési jeleket. Majd 11 fele megjelent Sgt. Mike aki ránk szólt, hogy halkabban, mert a lányok sikoltozásást a parton hallják:S (1,5 km), mondtuk is neki, hogy szerintünk a lányokat visszakéne zavarni a kabinokba és akkor nem lesz gond:D, erre persze lázadtak rendesen. Végülis mindenki maradt, majd az aznapi OD-s is feljöhetett, persze úgy, hogy nem iszik, kb 2 perc kellett (ennyi, mire kihalászol a jegesládából egy sört), hogy megszegje. Meg is lett fenyegetve, hogy holnap Ő takarítja az összesbudít, ez elég ok volt a következő sörreJ. Ment a banzáj rendesen, majd fél 1 fele elkezdett zuhogni az eső, én meg nem találtam a pulcsimat mindenki futásnak eredt, de én kijelentettem, hogy a pulcsi nélkül egy lépsét se, kb 4-5 ember maradt akik segítettek így 10 perc után ázottan, de boldogan elindultam én is. Viszont én úgy voltam vele, ha már eláztam akkor minek siessek már úgyis mindegy. Hatalmas hiba volt Sgt. Mike megjelent (a gond, hogy 1-kor be kell jelentkeznünk fél 2 volt), gyors kanyar és már is mosodában voltam, ahol 3 sorstársam kuporgott:D, mondtam is, hogy akkor after party srácok. Arturo a mexikoi koala (tényleg úgy nézki:D), már full K.O. volt, de azért Vladja és Irina gondját viselték, mivel általában Sgt. Mike az OD kabinba pózol 3-ig, így nem maradt más, mint a mosodában alvás:D. Nekem ez elég gyorsan ment, de kb 1 óra után Arturo kijelentette, hogy neki jön a róka, el is kúszott a bejáratig ahol kidugta a fejét és kiadta az összes tudásátJ, mi meg elégedetten nyugtáztuk, hogy nem bent rakta ki. 3-kor Irina keltett minket, hogy spuri van, öreg harcosunk lelépett. Ekkor jót derültünk, mert megláttuk, hogy nem is volt olyan jó ötlet Arturo akciója, mivel a mosoda előtt lépcső van így kis emlősünk azt találta telibe, erőnk se kedvünk nem volt takarítani, így a sorsra bíztuk. Visszafelé még sprinteltem egyet, mert nagyon fáztam, aztán vissza érve a kabinba még a feletársaság fenn volt, de már nem tudtam senkihez szólni, mert elnyomott az álom.

 

 

Július 18.

 

Nem sok alvás után elég fáradtan keltem. Szerencsére mikor felértem már, ment az „eligazitás” ami abból állt, hogy srácok igen jók voltatok tegnap (gondolom nem az estére gondolt) és ezért ma elég laza napotok lesz. Amit mi komolyan is vettünk így kb dolgoztunk félórát a többi időt a pickupban aludva töltöttük, vagy golf kocsi versenyt rendeztünk, lényeg, hogy nem hajtottuk túl magunkat. Még munka időalatt szereztünk (loptunk) golf ütőket és labdákat. Majd a sütögetés után gyorsan rohantunk is golfozni, ami kb 30 percig tartott, mert ennyi idő kellett, hogy az erdőt kicsit feldobjuk pár labdával.

 

Utána kicsi relax és alvás, majd felmentem kimosni a cuccaimat, Biankával és Istvánnal jót beszélgettem, majd utána kicsit tudtam netezni, mert müködött is és senki nem topzódott előtteJ.

 

Fél 1-kor már a kabinban voltam és alvásra adtam a fejemJ.

 

Július 19.

 

Már nagyon fáradt voltam, de azért muszáj volt kellni és dolgozni. Szerencsére csak a mosodába kellett összerakni egy hosszú polcot, amit mi teljesítettünk is, nem volt vészes, mert István vágta, hogy mit kell én meg legalább tanultam ma jó sokat.

 

Ebéd után elhatároztuk, hogy szombaton irány Boston, már nagyon várom, mert jó rég mozdultam ki utoljára. Lementem az irodába ahol az akaratosságomnak és a kitartásomnak köszönhetően segítettek isJ, hogy kocsit kölcsönözzünk. Sajnos csak úgy lehet, hogy hétfőn vinnénk vissza ezért egy kis időtkértem és leültünk tanácskozni. Arra jutottunk, hogy kivesszük a kocsit, mert 30 dollár fejenkét a 2 napra és az meg nem vészes. Szóval szombat Boston, vasárnap meg valamelyik nagyobb város amelyik itt a közelben van, vagy Albany vagy Springfield lesz az uti célunk, mivel muszáj olyan várost választanunk amit 1 órán belül elérünk, mert kb 5-kor indulnánk, utána meg valami buli helyet keresnénk. A kocsi foglalás nem sikerült, mert mire lezajlottak a dolgok addigra már elmult 5 óra és így már nem voltak ott az autókölcsönzőben, holnap újra próbálkozunkJ.

 

Este OD-ra mentem, amin kicsit hezitáltam, hogy elcseréljem-e, mert a többiek mentek volna Lee-be, de a maradás melett döntöttem és ezt jól tettem, mert sajnos nem kaptak Van-t. Eddigi legunalmasabb OD-m következett, szerencsére semmit nem kellett csinálnom egyszer kihívtak valahova, de alibiből fúrtam kettőt és rámondtam, hogy „fixed” és mivel én vagyok a maintenance el is hitték nekemJ.

 

Július 20.

 

Ma lett volna Day-offom, de a szombati túra miatt lekell dolgoznom ezt a napot. A srácok újra Van-t szerettek volna kérni, de sajnos megint nem kaptak, páran kezdenek dühösek lenni, Vladja aki egy nagyon nyugott ember, a hír hallattán elkezdte ledobálni az erkélyről a székeket:D, ami annyira megtetszett mindenkienk, hogy páran bekapcsolódtak, jó volt látni pár emberen, hogy átmennek állatba:D. 10-kor lementem újra az irodába, hogy a kocsi bérlést elrendezzem, de elhajtottak, hogy aki eddig csinálta az csinálja most is, mert nem akarnak keveredést, persze mondhattam nekik, hogy itt vannak az adatok neked csak hívni kell, nem ők nem csinálják. Aztán fél 3-ra visszamentem és az eddig is segítőkész irodás csajszimegcsinálta a foglalásunkat, aki mindezt a szabadidejében tette, szóval jövünk neki egy csokival legalább.

 

Este elmentem futni, mert kezdenek fáradni az emberek és így már 2-3 napja nem volt semmi sport. Sok idő után először sikerült éjfél előtt lefeküdnömJ.

 

Július 21.

 

Reggel a „Barn” mögötti részt kellett átrendeznünk, elég kemény fizikai munka volt, de úgy fogtam fel, hogy legalább izmozom a satnya testemJ. A sütögetés megint elmaradt és így szerencsére megint kevesebbett kellett dolgozni (persze eddig sem hajtottak túl minket). Az átrendezés kitartott egésznap éreztem is a hatásátJ

 

A többiek megint nem kaptak Van-t (azért érdekes, hogy egyiknap sem mentem volna és nem kaptak, na majd holnap én is próbálkozom:D).

 

A nap vicce: Bianka lement az orvosokhoz alacsony vérnyomással és Getaradet adtak neki...., ehhez kell a diplomaJ.

 

Este mosás megint, majd egyszer csak elkezdett zuhogni az eső félő volt, hogy megint mosodában alvás lesz belőle páran meg is ágyaztak, de aztán szerencsére elállt.

 

Július 22.

 

Szerencsének éreztem magam, mert WC takarítással kezdhettem a napomJ (köszönöm) az orvosi szobában dugult el a WC és mivel a „takkerek” elfoglaltak voltak ezért nekünk kellett ezt megoldanunk. Teljesen oda voltak tőlünk, hogy megtudtuk csinálni, hát igen a 2 ujj teknika csodákra képes, azaz lehúztam 2-szer a WC-t:D.

 

Majd délután tetőt kellett foltozni, jó volt, mert pont egy hatalmas tensiz torna volt és mi ezt mind elég jó helyről nézhettük végig.

 

Aztán délután újra Van kérés, és most kaptunk is (ennyi, megyek én is és egyből adnak:D). Mindenki gyors készülődés, majd Van-ba be és GO, 20 napja nem mozdultunk ki már a táborból és nagyon érezni lehetett a boldogságot mindenki megvolt őrűlve, hogy végre megyünk. Pozitívan állok a dolgokhoz ezért azt mondom, hogy ha nem lettünk volna ennyire „kiéheztetve” lehet, hogy ezt sose élem átJ.

 

Este még egy szotyizós dumálsá az erkélyen, majd mindenki elrakta magát holnapra.

 -------------------------------------------------------------------------------------

A ROBI TOVÁBBI ÍRÁSA A www.robiusaaway2.blog.hu-n található meg.

-sajnos nem engedett ide többet bemásolni.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://robiusaaway.blog.hu/api/trackback/id/tr392081746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nila1213 2010.06.15. 22:31:55

Várom a további élménybeszámolót,de drága anyanyelvünket ne ronditsd el idegen szavakkal és csúnya jelzőkkel, kiszólásokkal.

Fulib 2010.06.16. 00:03:06

Hajrá Robi! A napok múlásával egyre rövidebbek lettek a beszámolók. Remélem a végén nem egy szó lesz mindegyik. :D

Üdv Kispestről

jollyjoe (törölt) 2010.06.16. 00:18:43

Szia Bogaram! Írjál sokat, mert elverjük a valagad! Mikor mész Miamiba olajfürdőzni?

Freddye Jenkins 2010.06.27. 08:47:33

Jókat mulattam a hozzászólásokon.
Csodálkozom hogy egyikben sincs a "For the Horde" vagy a wow szavak :D

Fulib 2010.07.15. 17:30:14

Amerikában csak az indiánok nem bevándorlók, szóval igazad van :)
süti beállítások módosítása